2022 tavaszán eljutottam Margaritha nővér lelkigyakorlatára, ahol azt a kegyelmet kaptam, hogy “beleszerettem” a Rózsafüzérbe. Attól kezdve minden nap örömmel imádkoztam el.
Aztán két hónappal később eljutottam egy medjugorjei zarándoklatra, ott pedig olyan lendületet kaptam az imádságban, hogy volt olyan nap, amikor 5 Rózsafüzért is el tudtam imádkozni – mondtam mosogatás, teregetés, takarítás, vezetés, alvás, sőt még beszélgetések közben is – azaz amikor csak tudtam.
Aztán szeptemberben egy ifi összejövetelen a hajnalig tartó beszélgetés során szóba jött a Pompeji Rózsafüzér. Egy 18 éves fiú a korábbiakban már végigimádkozta az 54 napot. A jelenlévő fiatalok közül pont akkor kezdtek bele többen egy újabb 54 napos imába. Hallgattam őket és azt éreztem, hogy tükröt tartanak: még 20 évesek sincsenek és a Pompeji Rózsafüzért mondják, én meg itt vagyok negyvenen túl és eszembe sem jutott megpróbálni, sőt eddig inkább lemondóan legyintettem, hogy nekem erre úgysincs időm. Ők úgy beszéltek, hogy nem volt bennük kétely, hogy ne sikerülne. Még ott éjszaka, a beszélgetés során eldöntöttem, hogy én is elkezdem - könnyebb lesz, ha erősítenek benne és együtt számoljuk a napokat.
Az imát egy, az Isten felé teljesen zárt szívű emberért mondtam, hogy megtérjen - ez másfél éve volt. A nagy változással járó megtérés látható formában még nem történt meg, de hiszem, hogy a Jóisten folyamatosan formálja a szívét, a Szűzanya közbenjár érte, és a Pompeji Rózsafüzér egyszer majd teljesen megtermi gyümölcsét.
Amikor letelt az 54. nap is, nagyon boldog voltam, hogy sikerült végigmondanom. Benne voltam a lendületben, egy komoly imaszándék is “szembejött”, ezért rögtön belevágtam még egy Pompejibe.
Ez viszont már nem volt olyan egyszerű. Az utolsó két-három hétben már nagyon küzdöttem az idővel, a kitartásommal - advent utolsó hetei voltak karácsony előtt, a vele járó rengeteg tennivalóval, de sikerült befejeznem - hála a Jóistennek! Ez utóbbi gyümölcs is még “érésben van”, de ahogy a tanúságtételeket hallottam-olvastam a Pompeji Rózsafüzérről, türelemmel kell várni.
És hogy milyen bőkezű a Jóisten és a Szűzanya: a 2x54 napos “imamaraton” során sok-sok választ és kegyelmet kaptam a saját életemre vonatkozólag. Olyanokat, amelyekre egyáltalán nem számítottam, illetve a Jóisten megerősített az életem több területén.
Hatalmas az Isten – ahogy szokták mondani. És tényleg... HATALMAS! Hála Neked Istenem!