Egy hölgy tanúságtétele

“Ne mond, hogy nem nyerted el azt, amit hosszan imádkozva kértél, hiszen lelkileg haszonra tettél szert. Mi az a jó, ami magasztosabb annál, mint hogy az Úrral tudsz egyesülni, és állhatatosan kitartasz a vele való szüntelen egységben?” (Lépcsős Szent János) 

Várok türelmesen és bízom, hogy Isten meghallgatta kérésemet (pedig nagyon nehezen és nem egyértelműen tudok csak kérni). 

Erőt és kitartást kaptam bőven, hogy sikerült a kérő és a hálaadó imát is elimádkoznom minden nap.

Az utolsó előtti hálaadó kilenced volt a legnehezebb számomra, az adventi idő vége, meg a karácsony napjai. Ugyanúgy, mint halottak napján, sokat sírtam, elhagyatottnak éreztem magam, sokat gondoltam elhunyt  szeretteimre, sajnáltam magam, túl nehéznek találtam a keresztemet.

Most eltelt egy nap a vége után, és igaz amit a befejező levélben írtak, hogy hiányérzetem lett, ezért ugyanúgy imádkozom tovább, mint eddig, megvolt a három rózsafüzér.

Azt nem ígérhetem meg, még magamnak sem, hogy minden nap meglesz, de igyekezni fogok :)

Örülök, hogy megtettem, efogadom ami jön és engedem ami megy :)

Végső konklúzió: Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében, legyen meg a Te akaratod Mennyei Atyám! Csak az válik a javamra!