POMPEJI RÓZSAFÜZÉR

Hálát adok az Istennek a Pompeji kilencedért. Mérhetetlen ajándék, amin keresztül megtapasztalhattam az Úr hatalmas erejét, végtelen, lehajló, megbocsátó irgalmas szeretetét és a saját nyomorúságomat. Tanít a szűntelen imára. Amit kérek általa, vehetem úgy, hogy már megkaptam, legyen az bármilyen nagy kérés, hacsak nem ellenkezik Isten akaratával. Az imaélet könnyeddé válik, a mosolyunk őszintébbé, kedvünk jobbá. Elkezdenek a dolgaink jól működni. Megtérések tapasztalhatók általa a környezetünkben. Már nincs kedvünk panaszkodni, elégedetlenkedni. Közel jön a Menny, de közel a pokol is. „S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.”(Mt 28,20)

Mint minden alulról induló imamód érdekel, és mint pap, felelősnek is érzem magamat hogy utána nézzek. Édesanyám halála óta minden nap elvégzem a 3 rózsafüzért, őtőle örököltem. Csakhogy itt valami nagyon érdekesre találtam. Utánanéztem, tulajdonképpen kiábrándítóan megnyugtató. Tudniillik, itt nem arról kell tanúságot tenni, hogy valamit kicsikartam a Jóistentől, kértem és meglett, hanem én simulok bele jobban az ő akaratába. A következő történik: 27 napon át valamit kérek. És utána 27 napon keresztül meg megköszönöm. És meg sem kell nézni, és nem is szabad, hogy teljesítette-e az Úr. Itt a Szentlélek többet akar mondani. Azt, hogy köszönöm, hogy meghallgattál úgy, ahogy te akarod. Ezt az ügyet elengedem, és mégse engedem el. Továbbra is fáj, imádkozom érte, de ezt letettem. Ezt Isten meghallgatta. Én abban veszek részt, amit ő akar adni, ő pedig végül önmagát akarja adni. Azt kérjük az Úr Jézustól, tedd, hogy ez az iga édes legyen, és a teher könnyű, azzal, hogy tudom, hogy meghallgattad. És én nem is vagyok kíváncsi arra, hogy na, akiért imádkoztam, meggyógyult-e. Egyébként azért nem szoktam most már imádkozni, hogy gyógyuljon meg. Uram, azért gyógyítsd meg, hogy még jobban megismerjen téged a földön. Sikerüljön elhagyni a bűneit, megtisztuljon, és Téged szolgálva még előrébb jusson az életszentség útján. És érdekes, utána azért kísért bennünket: “De hát Uram, nem hallgattad meg?". Nem, megrázom a fejem. Meghallgattad Uram. Továbbra is szentmisémben, imáimban benne van, de már nem formálisan. Uram, terád bíztam. Ez nagyon nagyon az életem mélyét érintő ima, és ez adja meg azt a békét, amely minden értelmet meghalad. Tehát én ezt mindenkinek nagyon ajánlom.

Nagy nevelő a pompeji rózsafüzér arra, hogy a napunkban megtaláljuk az időt az imára. Rájövünk, hogy ha jól használjuk fel az időnket, akkor rengeteg időnk akad imádkozni. Ha másvalakiért ajánljuk föl, az hatalmas lelki gazdagodásunkra lesz nekünk is, ahogy az egyik sivatagi atya mondta: »aki olajat önt a kezébe, hogy megkenjen vele egy beteget, az legelőször is saját maga részesül az olaj jótékony hatásában.« Nem csupán azt érezzük, hogy imádkozunk valakiért, hanem azt, hogy szeretetből küzdünk, harcolunk, verekszünk, háborúban állunk egy másik testvérünkért. Gyönyörűséges lélekemelő viaskodás ez egy másik lélekért.