POMPEJI RÓZSAFÜZÉR

A pompeji rózsafüzér szerzője, Bartolo Longo 1841 Február 10-én született Brindisiben, egy olasz kisvárosban, katolikus családban.

 

1851-ben, amikor Bartolo mindössze 10 éves volt, elhunyt az édesanyja, és lassan eltávolodott a kereszténységtől. Nápolyban jogot kezdett tanulni, és ekkor már ezoterikus, ördögi tevékenységekkel foglalkozott, majd sátánista pap lett belőle. Szeánszokon vett részt, és jóslást is végzett. Ezekkel pedig még mindig nem tudott betelni, így elkezdte a kereszténységet nyíltan nevetség tárgyává tenni és kigúnyolni. Mindent megtett hogy eltántorítsa az embereket a hitüktől, és belevigye őket a sátáni dolgokba.

​

Új, keresztényellenes életútja azonban nem tette boldoggá, sőt, életét erős depresszió, paranoia, zavarodottság, idegesség jellemezte és hamarosan démoni megszállottság jelei is elkezdtek rajta mutatkozni. Démoni látomásoktól és folyamatosan romló egészségétől szenvedett. Végül idegösszeroppanást kapott.

​

Kétségbeesésében hallotta elhunyt apja hangját, amint így szól hozzá "Térj vissza Istenhez! Térj vissza Istenhez!". Félelmében és elkeseredett helyzetében Bartolo segítségért fordult Vincenzo Pepe professzorhoz, egy barátjához szülővárosából. Vincenzo meggyőzte Bartolót, hogy hagyja el a Sátánt, és bemutatott neki egy domonkos szerzetest, Alberto Radente atyát. Radente atya meggyóntatta, és segített neki visszatérni az életbe.

 

Egy este, amikor a pompeji kápolna közelében sétált, Bartolo mély, misztikus élményt élt meg. Azt írta: "Amint az állapotomon elmélkedtem, mély kétségbeesést éreztem, és majdnem öngyilkos lettem. Akkor hallottam Albertó atya hangját visszhangozni a fülemben, ahogy a Szűz Mária szavait ismétli: "Ha üdvösséget keresel, hirdest a rózsafüzért. Ez Mária saját ígérete". Ezek a szavak megvilágosították a lelkemet. Ezután térdre borultam, és így imádkoztam: Ha ez igaz, nem hagyom el ezt a völgyet, amíg el nem terjesztem itt rózsafüzéredet"

 

Boldog Bartolo Longo számos szöveget és imát írt, köztük ezt a pompeji rózsafűzér kilencedet is, amelyet 1879 júliusában alkotott meg.

Egy súlyos betegségben, Tífuszban szenvedett és ez ihlette, hogy írjon egy imát, mellyel kegyelmeket kérhet a legreménytelenebb, és elkeseredettebb helyezetekben is.

Minden nap a kápolnában imádkozott a Rózsafüzér Királynőjének képe előtt, hogy inspirációt merítsen, és korrekciókat végezzen az kilenceden.

De egy nap, betegsége súlyos romlása miatt, úgy gondolta, hogy az egyetlen gyógymód az lenne, ha a Szent Szűz képét kivinnék a kápolnából, és a hálószobájába helyeznék.

Sziénai Szent Katalinhoz fordult, hogy közbenjárjon érte Égi Édesanyánknál, és hirtelen meggyógyult.

Azóta a Szűzanya kegyelmeket ad mindenkinek, aki imádkozza a "leghűségesebb híve" által alkotott pompeji rózsafűzért.

1884-ben, Arpinóban (Olaszországban) Sziénai Szent Katalin, aki a Pompeji Rózsafűzér Királynőjének a kegyképén a Szent Szűz lábánál térdel, megjelent egy haldokló fiatal lánynak és arra hívta, hogy imádkozzák el együtt a kilencedet. A kilenced végén a fiatal lány teljesen meggyógyult.

A kilencedet XIII. Leó pápa 1887 november 29-én jóváhagyta

 

Azok között, akiket csodálatos módon meggyógyított a Pompeji Szűzanya, ott van Agrelli parancsnok lánya Nápolyból is, akinek a Szűzanya személyesen jelent meg 1884-ben és azt mondta neki: "Amikor kegyelmeket kívánsz tőlem nyerni, végezz el három kérő kilencedet, mondj el naponta 3 rózsafűzért, majd hálaadásul imádkozz 3 kilencedet." A fiatal Fortunatina Agrelli a Szűzanya útmutatása szerint eljárva csodálatosan meggyógyult.