"Ahogy a Szűzanya belekúszik egy család életébe..."

Több barátnőm is mondta már a Pompeji rózsafüzért. Sose értettem hogy képesek erre, hogy van ennyi idejük. 5 gyermekem van, nekem biztos nem fér bele az időmbe... 

Aztán sajnos apukám rákos lett, anyukámnak pedig kiderült a csontritkulása. És bár egy szándékot szabad csak mondani én kis cselesen azt kértem, hogy a Szűzanya gyógyítsa meg a szüleimet. (6 rózsafüzér már tényleg nem fért volna bele)

És nekiláttam. Az első pozitív dolog rögtön első héten történt. Egy ismerősöm azt mondta, hogy látta, hogy én bejelöltem Facebookon,hogy ott leszek ezen az 54napon, a közösen elkezdett rózsafüzéren. Ő nem akarta elkezdeni,mert úgy ítélte meg, hogy 3 gyerek mellett nem fér bele az idejébe,de meglátta, hogy én 5 mellett belevágok. Mikor elmondta,már az egy nagy löket volt, hogy én is lehetek példakép.

Aztán teltek a napok, nem mindig sikerült reggel 2 rózsafüzért elmondanom és tudtam, estére nem hagyhatok kettőt. Ilyenkor az itthon levő 2 éves kislányommal mondtam a rózsafüzért. Második ilyen alkalommal már mondta velem együtt az Üdvözlégyeket. A játékában is sokszor ezt mondogatta, elkérte a rózsafüzért. A Szűzanya belekúszott az életünkbe, bár eddig is jelen volt,de most élővé vált. Mára majdnem minden nap elmondunk egy tizedet, közösen, mind a heten. Már ezért megérte belevágni ebbe az imába. 

A héten kapta meg apukám a 6. kör kemót. Előtte nap vérvétel mindig. Szerdán kaptam a hírt, hogy olyan jó lett az eredménye, hogy most a következő vérvételig nem kell a minden esti injekciót szúrnia! És bár egy újabb Pompejinek a roraték előtt most nem állok neki,de a rózsafüzért továbbra is mondani fogom.

Hála, öröm és köszönet! Erőt kaptam, hitet és kitartást!