Egy dolgozó, többgyerekes házaspár tanúságtétele

Szeretném megosztani Veletek az én tapasztalataimat a Pompejivel kapcsolatban.

Nagyon hiszek a közbenjáró imák erejében. Sokszor tapasztaltam meg közvetlenül vagy közvetetten, esetleg nem azonnal és nem úgy, hogy a Jóisten mindig mellettünk, velünk van.

Ugyanakkor nehéz volt belevágnom a Pompejibe, mert el se tudtam képzelni, hogy én ezt hogy tudom végigcsinálni. Három gyerek mellett, napi 8+sok óra munka mellett... De épp hezitáltam, mikor a férjem elküldte nekem a linkjét és akkor megerősödtem abban, hogy ha ő bevállalja, akkor nekem is menni fog. Külön öröm volt, hogy együtt csináltuk naponta, nem közvetlenül, de mégis tudva, hogy a másik is ebben van.

Az én szándékom  az egyik testvéremért volt, hogy ő tudja megváltoztatni az életét, találjon olyan munkát, amit örömmel és jól tud csinálni. Ez persze nem egy rövid folyamat és én évek óta sokat aggódom ezen. Most mire vége lett az 54 napnak ez úgy tűnik sikerült (legalábbis a munka). Persze azt nem tudom, hogy a kitartással hogy lesz és a változással, de én mégis őszinte szívvel tudok hálát adni az Istennek, mert úgy érzem jó úton jár. Ami a legfontosabb, hogy habár nem lehetek biztos a "sikerben", abban biztos vagyok, hogy Isten meghallgatott engem, tehát tud a problémáról és arról is, hogy ez milyen fontos nekem. Azt tapasztaltam, hogy nyugodtabb lettem, jobban tudok a jelenben élni és sokkal derűsebben, bizakodóan állok az élethez, a körülöttem lévő emberekhez és ez nagyon jó. Mindenkinek szívből ajánlom, érdemes elkezdeni!!