Tanúságtétel egy halálosan beteg lányról

Nehezen szántam rá magam, hogy belekezdjek a Pompeji Rózsafüzér imádságba, mert Istenhez és a Szűzanyához nagyon gyakran fordulok a leghétköznapibb dolgokban is, de általában a saját szavaimmal. Nem tudtam, képes leszek-e ilyen fegyelmezett, meghatározott módon imádkozni, ilyen hosszú ideig. Nem is hallottam eddig erről az imáról, most láttam először, amikor az együttimádkozásról olvastam az interneten. Mivel a kisgyermekes édesanya lányunk limfómás beteg lett, rengeteget és nagyon sokan imádkozunk érte. Úgy éreztem, nem véletlen, hogy most, a nehéz kezelések után küldte a Szűzanya ezt a lehetőséget. Férjem is és én is belevágtunk. Meglepődtem, hogy milyen könnyen be tudtam illeszteni az életembe a napi három Rózsafüzért. Megnyugvást hozott nekem. Azt az érzést, hogy tudok tenni valamit a drága lányunkért. Közben az ő állapota hol bizakodásra, hol ijedtségre adott okot. Most teljes remisszióban van és én ezt a Pompeji Rózsafüzér által elnyert kegynek tartom. Bármi lesz is a továbbiakban hálás vagyok az elmúlt időszakért és hiszem, hogy lányunk véglegesen felgyógyult. Hála legyen Istennek.