Egy felnőtt megtérő tanúságtétele a gyerekeiről

Felnőtt megtérőként a pompeji rózsafüzért azért kezdtem el, hogy a Szűzanya segítségét kérjem lányom és családja megtéréséért. Mivel a megtérésemkor a gyermekeim már felnőttek voltak, így nem tudtam őket keresztény szellemben nevelni. A fiam tartós betegségének kialakulása után fordultam Isten felé. Őt sikerült ebbe az irányba terelni, úgy gondoltam, most a lányomon a sor.

A rózsafüzér imádkozása nem volt mindig könnyű számomra, viszont utólag belegondolva életem egy nehéz szakaszán segített át. A fiam betegsége kiújult, kórházba kellett mennie, így a napjaim egy része a kórházba, kórházból való utazással telt. Egy idő után rájöttem, hogy ezek az utazások alkalmasak a rózsafüzér imádkozására. A vonaton, a metrón és gyaloglás közben folyamatosan imádkoztam. Jó esetben odafelé és visszafelé is el tudtam mondani egy-egy rózsafüzért. Kicsit furcsa volt, hogy a lányom megtéréséért mondom a rózsafüzéreket, miközben a fiam a kórházban van. (Természetesen a fiamért is mondtam gyógyító imákat)

Ez alatt az 54 nap alatt voltak olyan napok, amikor egyszerűen annyira fáradt voltam, hogy nem tudtam elmondani a napi három rózsafüzért, de akkor másnap pótoltam, négyet mondtam. Ez 3-4 alkalommal volt így. Egy idő után azt vettem észre, hogy amelyik napon nem sikerült elmondanom a 3 rózsafüzért, utána éjszaka "álmomban" mintha a rózsafüzért mondanám, csak kicsit kaotikusan, időnként fel is ébredve rá. Azt gondolom, hogy a Szűzanya "dorgált" meg ne hagyjam abba!

Eltelt az 54 nap a lányom még nem tért meg, de a fiam jobban van, nemsokára kijöhet a kórházból. A Szűzanya segítségével Isten megsegített!

A lányomért tovább imádkozom, Szent Mónika példáját követve.

Egy anyától