Egy fiatal nő tanúságtétele

Idén év elején hallottam először a pompeji rózsafüzérről Simon Dávid atya egyik youtube-os előadásában. Első hallásra megkapott a dolog, el is kezdtem utánanézni, de csak mint egy olyan dolog után, ami nagyon érdekel, de úgysem lenne reális, hogy megvalósítom.

Az igaz, hogy az életemnek előtte is része volt a rózsafüzér, tavaly részt vettem lelki adoptálásban is, ami 9 hónapig egy tized elmondását jelenti, ami nem ritkán egy egész rózsafüzérré alakult. De mégis győzködtem magam, hogy egy 2 éves, bölcsödét kezdő kisgyerek, az újra elkezdett munka, a házimunka és minden egyéb mellett, erre nekem tuti nem maradna erőm, beletörne a bicskám. De dolgozott bennem a meghívás, mert azon kaptam magam többször is, hogy rákerestem, utánaolvastam. Megkapók voltak a honlapon elolvasott tanúságtételek is. Hát, ha egy 4 gyermekes anyuka el tudja végezni, én miért vagyok ilyen rest?

Aztán elodáztam azzal, hogy majd ha valami nagy szándék lesz idén év végén vagy jövőre, akkor belevágok. De a meghívás után nem kellett sajnos a szándékra sem sokat várni, amikor megtudtam, hogy az egyik nagyon közeli hozzátartozóm beteg lett újra. A teljes tehetetlenség érzésében egyből kaptam a meghívást: az Ő teljes gyógyulása érdekében mielőbb el kell kezdeni a pompeji rózsafüzért.

Kinyomtattam azt a rendkívül hasznos útmutatót, amit a honlapon találtam (Isten áldja meg a készítőit, ezúton is!!), arra kértem a Szentlelket, hogy mindig csak arra az egy napra segítsen meg a 3 rózsafüzérben és elkezdtem. Mondtam én mindig és mindenhol, házimunka, utazás, főzés közben és persze félrevonulva is. Két alkalommal sajnos nem tudtam befejezni, de másnap bepótoltam őket. Sokkal nehezebbnek gondoltam azelőtt, mint ahogyan megéltem. Azt vettem észre magamon, hogy derűsebb vagyok, erősebb, bizakodóbb, sokkal nyugodtabb, ha a családunk helyzetére gondolok! Volt olyan, hogy valamiért a nap folyamán feszült és ideges lettem és azon kaptam magam, hogy a rózsafüzért mondom, és lenyugszom. Persze voltak mélységek, de mindig csak az aznapi feladatom lebegett a szemem előtt.

Lehet (sőt, biztos!), hogy ezt lehet szebben/jobban csinálni, de én hatalmas kegyelmet kaptam, vigaszt! Másért imádkoztam, miközben én is ajándékokat kaptam! Bár még nem ismerjük a legfrissebb orvosi eredményeket, de ezalatt az 54 nap alatt is sok jó, biztató esemény történik a rokonommal kapcsolatban. Plusz adalék, hogy a betegség és a pompeji előtt kicsi harag is volt a szívemben iránta, ami teljesen elmúlt, amit csak a Szűzanya csodálatos közbenjárásnak tudhatok be.

Tegnap fejeztem be a pompeji rózsafüzért, azt hittem, hogy ezek után már annyira meg fogok csömörleni, hogy hetekig nem fogok a szentolvasóhoz fordulni... ma már elmondtam egyet és két tizedet, csak úgy, és augusztus 15-én elkezdek egy új pompeji rózsafüzért, mert meghívást kaptam egy konkrét szándékra a Jóistentől.

Ha egy üzenetem lehet a hezitálóknak: vágj bele! A Szűzanya megsegít, érted is közbenjár, fogja a kezed!

Végezetül kérem Isten áldását azokra a testvérekre, akik ezt az oldalt működtetik, nélkülük nem tudtam volna ezt a szép imádságot elvégezni! Köszönöm!