Egy nagymama tanúságtétele

Idén szeptemberben hallottam először a Pompeji rózsafüzérről Simon Dávid atya lelkes bemutatójában, ahol a szeptember 22-én induló közös imádságra hív nagy-nagy szeretettel.

Elmondta azt is, hogy a rózsafüzér 54 napos ideje alatt alatt szentté avatják Boldog Bartolo Longo-t.

A hívás megérintett és mivel semmit nem tudtam róla, rögtön utánaolvastam. Minél többet megtudtam a Pompeji rózsafüzérről, annál jobban lelkesedtem.

A kihívás nagy volt a számomra. Az imaszándék amiért pedig belefogtam, már régóta érlelődött bennem.

Az elhatározást tettek követték. A Pompeji rózsafüzér végzése alatt facebook és messenger böjtöt tartok.

Imádkozom a rózsafüzért, úton, házimunka közben, csendes visszavonulásban, templomban…

Többet veszem kezembe a Bibliát.

Az imaszándékomra pedig megkaptam a választ a Szentírásból!!

Még nem végeztem, de azt már elmondhatom, hogy az életem gyökeresen megváltozott: Nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb vagyok, többet mosolygok, jut idő mindenre - még a sok ima mellett is.

Békére leltem önmagamban!!

Ez a béke hatással van a családomra, környezetemre, döntéseimre.

"Megszépült" körülöttem a világ, ami addig is az volt, csak nem vettem észre.

Változást várok, de engem változtatott meg, hogy arra amiben élek, ami körülöttem van - család, munka, közösség - másként tekintsek.

Furcsa, de nagyon felemelő érzés. Hálás vagyok, a hívásért, hogy kaptam elég erőt az induláshoz, kitartást a kezdeti nehézségekhez, és a megtapasztalások pedig már motiválnak a folytatásra, és mások meghívására is.

Istennek legyen hála! Szűzanyánk könyörögj érettünk!