top of page

Dícsértessék a Jézus Krisztus! 🙏

 

Tanúságot szeretnék tenni a Pompeji Rózsafüzér erejéről.

 

Három évvel ezelőtti megtérésem után, (ekkor voltam 58 éves) hosszú - hosszú mézeshetek következtek TEREMTŐ ISTENÜNKkel.

Simon Dávid atya  (akinek nagy ráhatása volt a hitéletemre) szerint, úgy szaladtam a JÓISTEN felé, mintha egyszerre akartam volna bepótolni mindent.

 

Lubickoltam az ISTEN szeretetében, abban, ahogy formálja az életem, ahogy kicseréli a körülöttem levő embereket, ahogy tanít, ahogy felemel, ahogy megállít, ahogy enged....

Számtalan megtapasztalás... sokszor magam is alig hiszem el, hogy mindez velem történik.

 

A nálam "tapasztaltabbak" mondták, hogy ez a lubickolás nem tart ám örökké.... hogy lesznek ám itt próbatételek... hogy az igazakat jól megpróbálja az ÚR...

 

Idén március elején megmutatta nekem az “s betűs”, hogy mennyire nem szeret engem.

 

A munkahelyemen támadott meg, teljesen ellehetetlenült a helyzetem. Olyan megalázó szituációk teremtődtek, hogy úgy éreztem összeomlok.

 

... és én (+ az ÚR.. most már tudom..) nem kértem ebből a keresztből.... én inkább JÉZUS keresztjét akartam!!

 

Más munkahely után kellett néznem, mert már a levegőt is nehezen vettem bizonyos helyzetekben...

 

Így, 18 éves cégbeli elköteleződés után... így 61 évesen... így nyugdíj előtt... hááát... nagy volt bennem a zűrzavar, az elkeseredettség, a kilátástalanság.

 

Azon a napon, amikor a legbizonyosabbá vált, hogy a “púpos “ tönkre akar tenni.... felhívtam minden imádságos életű ismerősömet, hogy segítsenek imádságaikkal.

Kétségbeejtő helyzetemben sírtam, zokogtam.

Nagyon sokan mellém álltak, támogattak, vigasztaltak... azonnal... akkor még egyikünk sem tudta, hogy ez egy 5 hónapos imasorozat lesz.

 

ISTEN mindig a legjobbkor ad "segédanyagot"... csak észre kell venni... ha megfelelők az antennák... fogható a jel.

 

Március 12-én Simon Dávid atya a Fb oldalán jó hírt közölt. Egy fiatal fiú megvalósította a POMPEJI RÓZSAFÜZÉR magyar honlapját, ami rendkívül nagy segítséget nyújt.

Elolvastam, gratuláltam, átnéztem... és megéreztem a segítő szándékot.

Olyan hevesen kezdett el verni a szívem, hogy nem is volt kérdés.... pár óra múlva "belevágok". Bátor leszek.

Először azt gondoltam: hogy jövök én ahhoz, hogy életem első POMPEJI RÓZSAFÜZÉRét "önző" módon, magamért fogom imádkozni... aztán a Feszületnél állva megerősítést kaptam, hogy ebben az élethelyzetben ezt kell tennem.

Igenis, magamért, egy új, "nekem való" munkahelyért esdekelve.

 

A Rózsafüzér csoportunkban (mert időközben azt is megvalósítottuk SZŰZANYÁNKkal).. van 2 testvér, akik már imádkozták a POMPEJI RÓZSAFÜZÉRt, ezért felnéztem rájuk, példaképeim voltak a kitartó imában.

 

Szóval másnap el is kezdtem. Sziénai Szent Katalinról és a POMPEJI SZŰZANYÁRÓL bekeretezett képet tettem ki 2 gyertyával, csendet teremtettem és igaz, kérő, hittel teli imádságba kezdtem.

 

Közben sokszor sírtam, sokszor örömömben... pedig tudtam, hogy nehéz lesz.

 

3 Rózsafüzér

+ a napi "rendes" Rózsafűzér

+ a vállalt Rózsafüzér

= 5 !!!

Uhhhh... 5!!!

 

A következő 54 napban nem lankadt az imához való viszonyulásom. 🙏

Sziénai Szent Katalin imádkozta velem a kilencedet a Rózsafüzér Királynőjéhez, aki pedig közbenjárt drága Szent Fiánál.... ÉRTEM!!!

 

Közben böngésztem az álláshirdetéseket, voltam állásbörzén, telefonálgattam, önéletrajzot küldtem... nap mint nap!!!

Egy idősödő nőnek nagyon nehéz munkát találni, szinte lehetetlen... nekem az volt.

 

Naponta ott álltam a Feszület előtt... hosszasan néztem ŐT, néha meg is simogattam, sokat beszéltem Hozzá... úgy rendesen... Elmondtam neki, hogy én ezt a helyzetet nem tudom megoldani... ezért ideteszem lábaid elé... Oldd meg Te, drága JÉZUSOM!

Édesanyád szavát hallgasd meg és válaszolj neki!

Hallgasd meg a kérésemet, de legyen meg a te akaratod!

 

Mindeközben nagyon sokan imádkoztak értem.

Nem is tudtam, hogy ennyi barátom lett. 🙏

 

Május 5-én volt az utolsó nap. Rá 5 napjára elém jött egy álláshirdetés.

25-én Nagymaroson boldogan újságoltam Dávid atyának a jó hírt, hogy mehetek próbamunkára.

"ez jó gyorsan ment…”

 

Azért volt benne egy csavar... mégsem ezt szánta nekem az ÚR...

 

Mivel megmutatta, hogy nem ez lesz az én utam..... nem is bánkódtam.

Éreztem, valamit megéreztem abból, hogy Ő jobbat akar nekem.

 

Nagyon - nagyon kellett a munka... most már bármi... hisz egy keresetből élek.

 

Teltek a napok... egyszercsak többen szóltak egy lehetőségről.

Pont olyan pörgős munka, mint amilyen én vagyok.

Imádott JÉZUSOM végig fogta a kezem és elsegített ahhoz, hogy felvételt nyerjek. 🙏❤️

 

Óóóó.... hát mégis megadtad URAM!!!! 🙏

 

A POMPEJI RÓZSAFÜZÉR KIRÁLYNŐJÉHEZ fohászkodva... nincs lehetetlen!!

 

Hála és köszönet!

Dícsőség ISTENNEK!

 

Az ima EREJE!

A POMPEJI RÓZSAFÜZÉR EREJE!

 

A megélhetésemet biztosító munka mellé még grátiszban megkaptam:

- hogy nem kell korán kelnem 💃

- hogy sosem kell este dolgoznom 🤸

- hogy emiatt újra részt tudok venni a kóruspróbákon, ami már nagyon hiányzott 🎼🙏

 

Zárásként :

 

Meg kell tanulnunk hálásnak lenni még a nehézségekért is

 

Könnyebb lesz, ha elfogadjuk a helyzetet

 

.. és a legeslegjobb rész az, amikor az ÚR megdicsőül ebben (de ezt kérni kell, kérni kell, kérni kell!!!)

(Mijo Barada : A hit 3 lépése)

 

Azóta is imádkozom a nekem rosszat akarókért... 🙏❤️

 

Nem jött be a tervük...

 

... de a miénk, a Pompeji SZŰZANYÁÉ,  JÓSÁGOS ISTENÜNKÉ... Igeeeeen!!! 🙏

 

"Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek!"

(Máté 7:7-8)

 

Ebben legyen segítségetekre, mint ahogy nekem is, a POMPEJI RÓZSAFÜZÉR KIRÁLYNŐJE!

 

Hálásan köszönöm, hogy elolvastátok! 🙏❤️

 

ISTEN áldjon benneteket! 🙏

315 views

Egy nyári lelkigyakorlaton együtt ültem egy atyával az ebédnél, és áthallottam hogy erről a bizonyos “pompeji rózsafüzérről” beszélgetnek, amiről aztán én is kifaggattam.


Egy pár hónappal később hallottam, hogy van a plébániai közösségünkben egy asszony, aki nagyon szeretne áldozni, de nem teheti, mert a párjával nincsenek összeházasodva, és ezt a párja nem is szeretné, de már két gyerekük van.


Annyira nem ismertem ezt az asszonyt, de valahogy amikor találkoztam vele, akkor mindig annyi szeretet áradt belőle, hogy nagyon megsajnáltam, és gondoltam elmondok érte egy pompeji rózsafüzért.

Általában este imádkoztam, ezért volt, hogy elcsúsztam, és még 3 rózsafüzérem maradt estére, amikor már 6 óra múlva kelni kellett, de mondtam anyukámnak, hogy ha az ima miatt maradok fent, akkor nem leszek fáradt. És meglepő módon tényleg elég jól bírtam a sok éjszakázást.


Bár már több mint egy éve imádkoztam a rózsafüzért, és jártam lelkigyakorlatokra is, mégis úgy éreztem, hogy ameddig nem töltöttem ennyi időt Istennel, valahogy nem igazán ismertem Őt. Ahogy az ima egy párbeszéd, és az emberi kapcsolatokban is a párbeszéd által ismerjük meg egymást, úgy az imában is ez történt Istennel és velem. Így az 54 nap alatt sok, hosszú esti beszélgetésünk volt :)


Egyik este azonban nagyon fáradt voltam, és még mind a 3 rózsafüzérem hátra volt. Ültem az ágyamon, és úgy éreztem, mindjárt elalszom. Gondolkoztam, hogy kéne valami izgalom, ami adna egy kis löketet a vérkeringésemnek, hogy el tudjam imádkozni a maradék imát, de nem jutott eszembe semmi. Majd pár percre rá megláttam, hogy egy óriási pók próbál meg átszaladni a szobám egyik végéből a másikba. Nagyon megijedtem, mert eléggé undorodom a pókoktól, de végül nagy nehezen elkaptam és összenyomtam.


Milyen viccesen elintézte Isten, hogy a hátralévő imát 100%-os éberséggel el tudjam mondani.


Akkoriban még sokat játszottam a számítógépemen, és kifejezetten emlékszem egy helyzetre, amikor egy játékon keresztül juttatta Isten eszembe hogy aznap misére kéne menni.


Megtapasztaltam, hogy az idő az ember legértékesebb dolga, és Isten nagyra tartja, ha a legértékesebb dolgunkat adjuk neki, az időnket.


Egyik este a szüleim nem voltak itthon, ilyenkor általában kihasználtam a lehetőséget hogy játsszak, és most is ezt szerettem volna tenni, de végül egész este a rózsafüzéreket imádkoztam. Ezt az imát még jobbnak, értékesebbnek éreztem.


Rájöttem, hogy a mindennapos mise létfontosságú, és érezhetően nagy így a különbség az Istenkapcsolatomban, mintha csak vasárnap járnék.


Szépen végére értem az 54 napnak, majd igazából elkezdtem várni.


Szinte napra pontosan 1 évvel, miután befejeztem a pompejit, egyik nap, amikor felkeltem a délutáni alvásomból, megnéztem a telefonomat, és egyetlen értesítést láttam rajta, ahogy a plébánosom továbbított egy üzenetet, amit neki írt az az asszony, akiért én imádkoztam.


A férjét meghatotta Isten, és az atya tanítása, így megházasodnak egyházilag, és rendezett lesz a házasságuk, így az asszony tud majd áldozni.


Akkor nem tudtam mást tenni, csak ott helyben elkezdtem sírni. Ez tényleg megdöbbentő volt.


Azóta már megvolt az esküvőjük is, és utána találkoztam többször is a fiúkkal, és olyan jó volt látni, hogy úgy csillog a szeme, mint talán előtte még soha.

884 views

2022 tavaszán eljutottam Margaritha nővér lelkigyakorlatára, ahol azt a kegyelmet kaptam, hogy “beleszerettem” a Rózsafüzérbe. Attól kezdve minden nap örömmel imádkoztam el.


Aztán két hónappal később eljutottam egy medjugorjei zarándoklatra, ott pedig olyan lendületet kaptam az imádságban, hogy volt olyan nap, amikor 5 Rózsafüzért is el tudtam imádkozni – mondtam mosogatás, teregetés, takarítás, vezetés, alvás, sőt még beszélgetések közben is – azaz amikor csak tudtam.


Aztán szeptemberben egy ifi összejövetelen a hajnalig tartó beszélgetés során szóba jött a Pompeji Rózsafüzér. Egy 18 éves fiú a korábbiakban már végigimádkozta az 54 napot. A jelenlévő fiatalok közül pont akkor kezdtek bele többen egy újabb 54 napos imába. Hallgattam őket és azt éreztem, hogy tükröt tartanak: még 20 évesek sincsenek és a Pompeji Rózsafüzért mondják, én meg itt vagyok negyvenen túl és eszembe sem jutott megpróbálni, sőt eddig inkább lemondóan legyintettem, hogy nekem erre úgysincs időm. Ők úgy beszéltek, hogy nem volt bennük kétely, hogy ne sikerülne. Még ott éjszaka, a beszélgetés során eldöntöttem, hogy én is elkezdem - könnyebb lesz, ha erősítenek benne és együtt számoljuk a napokat.


Az imát egy, az Isten felé teljesen zárt szívű emberért mondtam, hogy megtérjen - ez másfél éve volt. A nagy változással járó megtérés látható formában még nem történt meg, de hiszem, hogy a Jóisten folyamatosan formálja a szívét, a Szűzanya közbenjár érte, és a Pompeji Rózsafüzér egyszer majd teljesen megtermi gyümölcsét.


Amikor letelt az 54. nap is, nagyon boldog voltam, hogy sikerült végigmondanom. Benne voltam a lendületben, egy komoly imaszándék is “szembejött”, ezért rögtön belevágtam még egy Pompejibe.

Ez viszont már nem volt olyan egyszerű. Az utolsó két-három hétben már nagyon küzdöttem az idővel, a kitartásommal - advent utolsó hetei voltak karácsony előtt, a vele járó rengeteg tennivalóval, de sikerült befejeznem - hála a Jóistennek! Ez utóbbi gyümölcs is még “érésben van”, de ahogy a tanúságtételeket hallottam-olvastam a Pompeji Rózsafüzérről, türelemmel kell várni.


És hogy milyen bőkezű a Jóisten és a Szűzanya: a 2x54 napos “imamaraton” során sok-sok választ és kegyelmet kaptam a saját életemre vonatkozólag. Olyanokat, amelyekre egyáltalán nem számítottam, illetve a Jóisten megerősített az életem több területén.


Hatalmas az Isten – ahogy szokták mondani. És tényleg... HATALMAS! Hála Neked Istenem!

813 views
bottom of page