A pompeji rózsafüzérről még korábban egy atyától hallottam, és azóta már el is végeztem többször. Saját bőrömön tapasztaltam, hogy ez egy komoly dolog, és ezt az imát bátran lehet nagyon reménytelennek tűnő dolgokért is felajánlani.
Volt egy lány, akit csak látásból ismertem, majd egyszer a barátaimtól hallottam, hogy öngyilkosságot kísérelt meg nemrég, és egy ideje nagyon megzuhant az élete, több féle antidepresszánst és drogokat használt. Szóval úgy érzékeltem elég mélyen volt.
Akkor egy pár hónapig nagyon el voltam foglalva, de megfogadtam, ha az elfoglaltságaimnak vége lesz, akkor el fogok mondani érte egy pompeji rózsafüzért. És így is lett.
December 31-én elkezdtem imádkozni a pompeji rózsafüzért, viszont aznap még csak 1 rózsafüzért mondtam el, amikor már megérkeztem a szilveszteri buliba a barátaimhoz. Ez pedig ahogy későre járt az idő kezdett aggasztani, hogy az első napon rögtön elbukok, és nem tudom végigmondani az imát. Majd elég kalandos módon kiszöktem a mosdóba, ahol elmondtam még egy rózsafüzért, a harmadikat pedig már a hajnali órákban sikerült, mielőtt a szőnyegen feküdve megpróbáltam volna elaludni.
Ezek után megtanultam hogy figyelnem kell a körülményeimre, és terveznem is kell az imával, mert ha törik, ha szakad, akkor is el fogom mondani minden nap a 3 rózsafüzért.
Az 54 nap alatt én is érzékeltem hogy megkörnyékezett az átlagnál sokkal több, sötét, depresszív gondolat, és ezekkel küzdöttem. Kicsit mintha átvállaltam volna a lánytól a szenvedéséből. Ekkor az életben is sok nehézség felhalmozódott, de igyekeztem úgy megélni, hogy mennyi mindent felajánlhatok ezért a lányért.
Egy edzés után kiderült, úgy megsérültem, hogy több hónapig nem sportolhatok, ami nagyon elkeserített, de vígasztalt az a tudat, hogy ezt mind felajánlhatom azért, hogy valakinek jobb legyen.
Majd amikor az 54 nap végére értem akkor valahol elengedtem a dolgot, hogy innentől majd Isten dolgozik amikor Ő jónak látja. Közben 1-2 alkalommal beszéltem is ezzel a lánnyal, és ami meglepett, hogy bár nem túlzottan vallásos, de mondta, hogy egyik éjszaka nagyon úgy érezte, hogy imádkoznia kell.
Ezek után csend volt igazából, haladtam tovább az életben. Majd egy fél évvel később több ember meglepetten újságolta nekem, hogy hallottam-e mi történt azzal a lánnyal akiért imádkoztam? Azt mondták nagyon megváltozott, újra normálisan öltözködik, és mintha meggyógyult volna.
Majd megint beszéltem ezzel a lánnyal, és azt mondta, sokkal jobban lett. 3 féle antidepresszánst / nyugtatót szedett, és minden gyógyszerről teljesen leszokott.
Úgyhogy akkor nagyon hálát adtam az Istennek, mert rendkívül szépnek találtam, hogy Isten milyen mélyen lévő embereket is fel tud segíteni.